A minden év őszén megrendezett Kulturális Örökség Napjai eddig hellyel-közzel ragadta meg a figyelmem: jártam már belvárosi sétán, és kiálltam a Sándor-palotát megtekinteni vágyók hosszadalmas sorát, de idén először állítottam össze a rám jellemző kultúrsokk listát, melynek végigjárását kevesen bírnák ép ésszel. 18 helyszínen érdekeltek a programok, ebből 7-t sikerült meglátogatni két nap alatt, 2010. szeptember 18-19-én.

Hotel Victoria – Hubay Jenő zeneterem

Első nap a Hotel Victoriában kezdtük utunk (anyukámmal), ahol a Hubay Jenő zeneterem megtekintésévél kecsegtették az oda látogatókat. Az eredetileg óránként induló idegenvezetés borult, és a nagyjából velem egyidős lány mindig pár mondatot mondott, mikor egy csoportnyi ember összegyűlt.

 A hotelbe belépőket először a faburkolatos lépcső ragadja magával, és a bársonyos falon elhelyezett régi fényképek illetve festmények. Az első emeleten található a fehér, stukkókkal díszített zeneterem, melyről először egy kis videófilmet tekinthettünk meg. Majd az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy az 1898-ban épült ház eredetileg 3 emeletes volt, majd 4. emeletének megépítése után Hubay Andor kezdte el azt műteremként használni. Ahol a hotel található, az a szárny korábban is a vendégek számára volt fenntartva, míg a Hubay család abban részben lakott, amely most is magántulajdonban van.

 A fehér zeneterem eredetileg egy fehér zongoráról kapta a nevét, mely már elkerült az hotelből. A Hubay család 1937-ig tartott zenedélutánokat, a „nyugalom szigeteként” számon tartva a helyiséget. Hubay Jenő halála után szüneteltek a koncertek, később újra kezdődtek, de a feleségének halála és a háború ismét félbeszakította a folyamatot. Hubay Andor lakott még egy ideig az épületben feleségével, de később külföldre költöztek. A terem jellgzetességei még a gyönyörű ólomüvegablakok különböző virágmintákkal.

 

Külügyminisztérium

A Bemrakparton továbbsétálva érünk el a Külügyminisztérium épületéhez, ahol szintén élénk érdeklődés kísérte a Kulturális Örökség Napja programjait. Utunkon a gazdasági osztály egyik munkatársa kísért, aki jól átgondolt állomásokon vitt bennünket végig. Látszott, hogy minisztérium nagy figyelmet fordított működésének a bemutatására az esemény által.

A körbevezetést az aulában kezdtük, ahol három különböző stílus találkozik, mivel a környező lakóházakat építtették össze egy építészeti stúdióval. Ki gondolná, hogy pont a külügy támogatja a magyar kortárs művészeket? Pedig a művészeti kuratórium nagy figyelmet fordít rájuk, és a műalkotásokat többnyire „külképviseletekben” (pl. Nagykövetségeken) helyezik el. Itt pedig az aulában sok faliszőnyeg függ, és négy szobor hivatott képviselni a külügyekhez kötődő fontos személyeket: Paul Bang-JensenGróf Andrássy GyulaGróf Batthyány Kázmér és Teleky László.

 Az aula után rögtön a kilátóterasz következett a 6. emeleten, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a belvárosra, többek közt természetesen a Parlamentre. Megtudhattuk, hogy az itt található Panoráma étteremben protokoll beszélgetéseket szoktak folytatni, amin valamiért nem tudunk csodálkozni. Nekem személyes kedvencem viszont a lifttel szemközt található zománckép, Faragó Miklós: Királyi menyegző c. munkája.

Ezt követően a Válságkezelő Központba látogattunk, ahol egy hölgy számolt be feladataikról, melyek a következők: a béke és biztonság fenntartása, a háború elkerülése, a válság megelőzése vagy kezelése. Elemzik a különböző fenyegetéseket, melynek szempontjai lehetnek a vallási és etnikai különbségek, egyes régiók, geodéziai elhelyezkedés. Várhatóan a közeljövőben ide sorolható majd az ívóvízért folytatott küzdelem – figyelmeztetett a hölgy bennünket. Manapság pedig a terrorista fenyegetésekkel is számolni kell, melynek problémája a nehezen kezelhetősége. Tagja országunknak az ENSz-nek, amelynek feladata a tagállamokkal közösen megoldás találása a különböző helyzetekre, és annak megállapítása, hogy milyen válaszlépésekkel értenek egyet. Szerepet vállal Magyarország az EBESZ-ben és NATO-ban, és hogy hogyan? Mobil laboratóriumok küldésével, ívóvíz-tisztítással, orvosi csapatok kiküldésével (illetve katonai szerepvállalással elsősorban a Honvédelmi Minisztérium foglalkozik).

 „Ez a központ nem működik, ha nyugalom van” – foglalta össze előadónk. Viszont egy bizonyos csoport rendíthetetlenül elemzi a politikai nyilatkozatokat, nézi az elemzéseket, az interneten és újságokban megjelent cikkeket stb., és ennek alapján segíti a döntéshozatalt. Ezen kívül a központnak dolgoznak még az egyes szervezeti egységek szakértői és ad-hoc munkatársak. Válságkezelő központ azonban nem csak itt működik, hanem pl. az atomenergia hivatalban is.

Hogy mikor volt legutóbb nagyobb munkájuk? Az izlandi vulkánkitörés következtében a porfelhőtől több repülőgép nem tudott indulni, és magyar állampolgárok is külföldön ragadtak, akiknek ügyeit intézni kellett. A falon öt óra mutatja a különböző időzónákat, méghozzá New York, Budapest, Új-Delhi, Beijing és az „aktuális helyszín” (vagyis amivel éppen foglalkoznak) idejét.

 A díszteremben a Konzuli Főosztály munkájáról hallgathattunk meg egy prezentációt. Feladatuk az érdekvédelem, közjegyzői munkák, vízumrendészet és egyéb (pl. protokoll, diplomáciai) teendők. Eddig összesen 77.609 konzuli ügyet bonyolítottak le. (A sárga festésű teremben egyébként az üvegablakok jellegzetesek.)

Megtekinthettük a miniszteri részleget is, melynek „előszobájában” is több műemlék található. Egy barokk tabernákulum, melynek 120 éves órája még mindig működik (de nem használják, mivel az elmondás szerint mindig a legrosszabb pillanatban csapja a legnagyobb zajt). Áll még ott egy 1870’ évekből származó nagyobb komód (4 millió Ft értékű) és egy kisebb gyertyán fából, a kanapé pedig neobarokk stílusú. Idegenvezetőnk Telepy Károly Kazánszoros c. festményét emelte ki, mely elmondása szerint a művész leghíresebb alkotása. A berendezést állítólag eddig minden miniszter a helyén hagyta.

 A titkárságon egy nagyméretű szolnoki látkép található, a külügyminiszter dolgozószobájában pedig a sok festmény között egy Szinyei kép és egy Rodin szobor (?). Ennél még díszesebb a tárgyaló, más néven Andrássy terem, középpontjában Benczúr Gyula Andrássy megörökítő portréjával (a közbevetés szerint ennek értéke 20 millió Ft). Körben Andrássy Gyula levelei bekeretezve. A műalkotások azonban nem a Külügyminisztérium tulajdonát képezik, hanem bérlik őket múzeumoktól.

 Következő állomásunk a futárcsomagolóba vezetett, ahonnét a diplomáciai küldemények útnak indulnak. Korábban személyes futárok kézbesítették a leveleket, de ma már csak néhány ilyen fontos megbízás akad. Nem létezik a futár-státusz, hanem a minisztérium dolgozói kaphatnak futárigazolványt, és szállíthatják a különböző pecsétes titkokat. Az 5 pecsétes borítékokat egyszerre két futár kíséri, de már adódott gond reptereken, ahol a szolgálatkész biztonságisok meg akartak győződni a boríték tartalmáról. Az 5 pecsétes a legfontosabb boríték, „a 7 pecsétes titok csak a mesében létezik”.

 Kirándulásunk végén a könyvtárba jutottunk, mely 1918-tól működik. A két világháború között három könyvtáros tudatos fejlesztést végzett, de a dokumentumok nagyrésze sajnos elpusztult. Radisics Elemér kezdte el a megmaradt állomány bővítését. A gyűjtőkör természetesen a diplomácia, egyes országos külpolitikája stb., de kiemelten foglalkozik nyelvi anyagokkal is. 45 folyóiratot gyűjtenek 1968-ig visszamenőleg. 1999 óta a HunTéka integrált könyvtári rendszert használják, de még tart a többi dokumentum adatainak számítógépre vitele (=retrospektív konverzió).

 

Festetics Palota (Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem)

Igyekeztek Oktoberfest hangulatot varázsolni a vendégeknek, ami kissé bizarrnak tűnt a Festetics Palota falai között, viszont a sör és a Wurst finom volt, a sramli pedig meglehetősen hangos.

 Így egy pofa sör után indultunk el az idegenvezető bajor ruhás lánnyal a régi kocsibehajtón és a lépcsőházon át a Márvány terembe. Felhívták figyelmünk, hogy a felül-világítós ablak egyértelműen Ybl Miklós tervező munkájára utal, ahogy a környéken sok más minden. A tükör tetején pedig egy egylábon álló darumadár pózol, egyik lábában kővel, ami az éberséget szimbolizálja, ez a Festeticsek címerállata. A zeneteremben pannókon hangszereket ábrázolt a díszítő, és itt lóg a falon egy Andrássy Gyula festmény, meglepetésünkre annak a mása, melyet imént a Külügyminisztériumban láttunk… A Festetics-terem a korábbi étkező, de egyértelműen a leggyönyörűbb a tükörterem vagy más néven bálterem. Ez utóbbit velencei tükrök ékesítik, az intarziás padló részben és az egyik csillár egészében eredeti, így képet kaphatunk a pompáról, ami a II. Festetics György által építtetett palotát jellemezte.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr1002311607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.