A Szigligeti vár, azt hiszem, egy olyan hely, ahová minden gyakorlott utazó ellátogat minimum egyszer. Ezt nem abból gondolom, hogy annyira különleges lett volna a vár, hanem rengetegen mászták meg a hőségben is. Ismerősünk elárulta, hogy ők minden évben eljönnek ide nyáron, de annyi feljújítást végeznek rajta, hogy mindig mást mutat. Most pl. tavalyhoz képest a kápolnát restaurálták. 

 Mivel vasárnap mentünk, a fiúk azzal kezdték, hogy meghallgatták a misét a szigligeti templomban – amely egyébként egy kisebb, egytornyos épület. A tömeg jócskán állt a templom bejárata előtt is. Közben barátnőmmel a környéken sétáltunk, mindkettőnknek megragadta képzeletét a címeres kapu, melyről később kiderült, hogy a Tóti Lengyel családé volt. A kapu mögötti 18. századi kúriában egy vendéglőt találtunk. 

 A várat bemutató kiállítás ingyenes, viszont többnyire a tárgyak másolatai találhatók ott, illetve leírások, képek. A becsalogató molinón egy lőportartó szaru, melynek szintén a másolatát tekinthetjük meg benn. A lőportartók a gyújtópor töltésére szolgáltak, és a kívánt töltetmennyiséghez mérték kiöntőjüket. Olvashatunk még a vár történetéről, Tinódi Lantos Sebestyénről vagy a vár barokk konyhájáról.

A területet eredetileg Favus pannonhalmi bencés főapát kapta birtokadományként IV. Béla királytól, hogy azon várat építtessen. Az első építési periódus 1262-re készült el, ekkor a király visszacserélte Szigligetet (falvakért). A XIV. században építették ki az alsóvár védelmi részét, és a felsővár lakóépületét. Az 1530-40-es években erősítési munkákat végeztek, majd 1569-ben Giulio Turco itáliai hadmérnök mérte fel a helyzetet, alaprajzot és rajzot készített a várról.

A várban sétálva minden fontosabb részt kis táblák írnak le. Megtekinthetjük a várkaput, a félkör alakú tornyot, a lóistállót (az alsóvár legnagyobb épülete), majd a felsővárban a berendezett konyhát, az egykori kápolnát és a lakóépület többi maradványát.

 A vár megmászása után a vár lábánál ültünk le, ahol különböző kézműves souvenireket lehet venni. A kávézóban pedig gyümölcsös limonádékat szolgálnak fel, pl. dinnyéset, zöldalmásat, gyömbéreset. Nem messze innen található egy családi borpince, ahol száraz borokat kóstolgathatunk. A végére kiderült, hogy ha vásárolunk, akkor a borkóstolásért nem kérnek pénzt. Úgyhogy a rokonoknak is sikerült bevásárolni, hátha megtetszenek nekik a balaton-felvidéki ízek.

 Irodalom:

Hangodi László: Historia castri Szigligetiensis = A Szigligeti vár története. Tisztelgés a Szigligeti vár 750 éves alapításának emléke előtt, Szigliget: Szigligeti Község Önkormányzata, 2009

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr652261443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.