Szülinapi zsúr a Milléren

2010.08.05. 22:25

 Mit csinál kb. harminc kilencéves gyerek, ha teljesen szabadon vannak eresztve egy szülinapi zsúron? Most unokaöcsém születésnapján ezt megtapasztalhattam. Hát a végeredmény: vízibombázás, szaladgálás, kicsi a rakás. A számháborút nagyon élvezték, de minden gyerek elkezdte a sírást, mikor kiejtették őt a játékból... 

Érdekes hagyomány ez a szülinapozgatás az osztálytársakkal, én is jártam ilyenen gyerekkoromban. Csak akkor még a McDonald's szülinapi buli volt a menő -, a nővérem elmondása szerint olyat még most is szoktak tartani, de a 3. alkalommal már unalmas, mert a Mekiben mindig ugyanazokat a játékokat játszatják. Hozzáteszem, hogy mindez Szolnokon történt, Waldorf-iskolásokkal
Nem csak a gyerekek jöttek, hanem anyukáik is (néhol apukák is), és a kistestvérek. Sőt, egy rövid időre a tanár bácsi is benézett, aki tartott egy S.O.S. szülői értekezletet (igen, a rendezvény közepén), mert az iskolát valószínűleg be fogják zárni. Majd elénekelte a szülinaposnak járó dalt, miközben a gyerekek kézenfogva mentek körbe, és néha egy-egy ember beszaladt a kör közepén guggoló szülinaposhoz, hogy megsimogassa a fejét. Én meg csak bámultam őket, mert jók ezek a hagyományok.
 
Nővéremék a "Millér"-t bérelték ki, mert azt mondták, hogy most az a menő. Szolnokon születtem (igaz, hogy kis ideig éltem ott, de folyamatosan visszalátogatok),  Millérről még soha nem hallottam. Külvárosi részen fekszik, nagyon szép táji környezetben, a Tisza főcsatorna és a Millér főcsatorna határán. Állítólag korábban vízszivattyúzás működött itt, most pedig egy múzeumot rendeztek be belőle. 
 
Millér Panzió és Szabadidőközpont egy külön kis elkerített rész, egy épülettel, nagy parkkal és tavacskával, illetve kis fedett pavilonokkal, ahol az ünnepségeket tartani lehet. Mi is főztünk ott bográcsban paprikáskrumplit, és a tűzön utána kürtőskalácsot pörköltünk.
Kicsit felfedeztük a zöldövezetben lévő, néhány régi géppel tarkított környéket, és ellátogattunk a közelben lévő lovastanyára. Sok kislány fogadott bennünket, akik napközben papírdobozokból építettek kuckót maguknak, amit elkezdtek telefesteni lovak képeivel. Eleinte az általunk kísért gyerekek közül csak egy-egy bátrabb ment oda a lovakhoz simogatni és etetni őket, de aztán mindenki felbátorodott. Biztosan van valami az állatterápiában, mert itt is egyre nyitottabbak és felszabadultabbak lettek az emberek a lovak közelében. A hely tulaja távozásunkkor megjegyezte, hogy tart napközis lovastábort, ami rögtön megtetszett néhány gyereknek.
 
A szülinapozás még estig tartott, de mi jöttünk vissza Pestre. Csak azért meséltem el, mert ilyen zsúrokon is ritkán veszek részt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr922208321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.