Nővéremék „próbatábort” rendeztek munkatársaikkal Kétbodonyban, ahová zenét tanuló csemetéket hívtak. Nem túl könnyű a 12-14 éves srácokkal foglalkozni (jelen esetben hattal), akiknél kamaszodásuk lényege, hogy a felnőttekre figyelni ciki… Pár napig segítettem a táborban, már amennyit tudtam. Minden napra több programot is szerveztünk nekik, ami elég nehéz volt úgy, hogy nem szeretnek korán kelni, és be vannak oltva az ellen, hogy időben odaérjenek valahová. Volt itt tábortüzes szalonnasütés, házi kenyér-, sajt-, grillázs-, padlizsánkrémkészítés, fogócska és meccsnézés stb.

 Kétbodony egyébként a Cserhát lábánál fekszik, és a középkor óta lakott település. Tatárjáráskor a Kartal nemzetség birtokolta, később a Bodoni család (1264-76 közt rövid ideig a Nyulak szigeteki, vagyis Margitszigeti apácák tulajdona volt), 1516-ban Werbőczi Istváné lett, majd 113 évi török uralom alatt elnéptelenedett. Evangélikus szlovákokkal telepítették újra, akik megőrizhették nyelvüket és vallásukat. A 17. században alakult ki Felső Bodony, majd 1902-ben egyesült Bodonnyal, és ebből lett Kétbodony. Manapság egyébként nagyon kedvelt horgászhely, illetve áthalad rajta a Kéktúra útvonala. Nevezetessége még a későbarokk templom, az 1710-es Romhányi(-Kétbodonyi) csata emlékére emelt lovasszobor. 2003 óta évente megrendezik a Szilvaszombatot augusztus utolsó szombatján, mikor népi együttesek lépnek fel a színpadon, és a helyiek szilvásgombócot, szilvalekvárt készítenek.

Lemaradtam az első napi tábori programokról, mikor a kisállatkertbe mentek (legnagyobb sikert a kecskeetetés aratta), és sétakocsikázni, lovagolni a faluban. Egész héten áthúzódó program lett a hangszerkészítés: zenetanáruk mindenkinek furulyát faragott fából. A zenélgetés pedig állandó volt a környezetükben, hol szájharmónika, hol gitár került elő.

 Második nap körbekalauzoltak bennünket a tehenészetben, ahol a gyerekek a tehenek mellett megnézhették a fejőgépeket is. Vezetőnk elárulta, hogy egy költséges, EU által szabályozott rendszert láthatunk. Az állatok eleinte nehezen szokták meg az új módit, hogy a kézi fejés helyett egy folyosón kell beállniuk, ahol a fejőgépek végzik el a folyamatot. Viszont számukra is megkönnyebbülést jelent a tejtől való megszabadulás, ami feszíti a tőgyüket.

Megtudtuk, hogy a termelők a kereskedőt tartják hibásnak a magas tejárért, mivel ők 60Ft-ért adják el eredetileg a tejet, ami szinte az önköltséget sem fedezi. Kalauzunk szerint az egészséges az lenne, ha a tejet az emberek a termelőktől vehetnék.

 Végigsétáltunk a karámok mellett, láttunk bocit váró üszőt és kisbocit. Beszippanthattuk a tehenek táplálékának, a silónak az erőteljes aromáját, ami kukoricából készül. Végül pedig a széna- és szalmabálákon mászkáltunk ugráltunk (a fiúkat ez, és a gitárkészítéshez összeszedett fadarabok érdelték legjobban). Megérthettük, hogy aki állattartással foglalkozik, annak „nincs karácsony, se vasárnap”.

(Délután visszamentünk friss tejért a tehenészetbe. A tulajdonos fia szolgált ki bennünket, aki 12 éves, és láthatólag nagyon otthonosan mozog a tehénfejés, állattartás területén. A tejet egyébként 150/l áron kaptuk, és az ivás mellett házi sajtot készítettünk belőle.)

Aztán ellátogattunk a kétbodonyi tájházba, ahol a falusi életformával ismerkedtünk meg. A berendezés az 1900’ eleji állapotokat tükrözi, és idegenvezetőnktől itt is bőséges információt kaptunk. A falusi életforma az önellátásra épült, mindenki termesztett növényeket, maguknak és az állatok etetésére. A boltban kapható termékek korábban csak a cukor, só, ecet, petróleum, íróeszközök, füzet és kocsikenőcs voltak. Minden falusi portán megtalálhattuk a következő állatokat: tehén, igavonó állat, sertés (zsírjáért, húsáért), bárány (gyapjáért), tyúk, liba, kacsa (a szárnyasokat is húsukért, zsírukért és tollukért). A galambok húsát általában betegeknek és gyerekeknek adták. A 10 órai 10 percinek hívták, és a gyerekek lekváros- és cukroskenyeret ettek (utóbbinál a kenyeret benedvesítik és arra tesznek cukrot). Húst csak vasárnaponként ettek, és idegenvezetőnk többek közt ezzel indokolta elődeink alacsonyságát.

 Betekintést nyerhettünk a népviseletekbe is, ami a palócoknál leginkább a sok alsószoknyát, hímzett kötényt és díszes mellényt jelentette. (Más a helyzet a matyóknál, a kalocsaiaknál vagy a Boldog-környékieknél, így a szemléletes előadás szerint egy vasútállomáson megkülönböztethetnénk őket.) A férfiak hétköznapi viselete pedig a bőgatyát jelentette, amelynél még nem volt méretkülönbség, hanem egy madzaggal szabták saját magukra. A népviselet a kort is elárulja: minél cifrább a ruha, annál fiatalabb a viselője.

Hallgatóságunk nem volt túl megértő az információáradattal szemben, hangosan nevetgéltek, és láthatóan nem figyeltek, ezért idős idegenvezetőnk megfegyelmezte őket. Később, mikor bocsánatot kértünk, akkor megosztotta velünk, hogy azon lepődött meg, hogy a 7-8. osztályosok valóban ilyenek szoktak lenni -, az első 5-6 percben, de aztán elkezdenek érdeklődni. Itt viszont úgy látta, nem tudja lekötni a figyelmüket, de szerinte is biztos megmaradt valami a hallottakból, ezért nem aggódik.

 Következő nap a bánki tóhoz kirándultunk, amely egy gyönyörű táji környezetben kialakult tó, korábban „tengerszemnek” nevezték. A víz természetes képződményként nagyon mély, de strandja bólyákkal határolt (a belépő diákoknak és nyugdíjasoknak 500Ft), ahol nagyrészt még leér a lábunk. A falu honlapja azt írja, hogy az 1990’ elején a tó vize elalgásodott és nem szabadott benne fürdeni, de ezt kitisztították. Bánkon egyébként nagyrészt magukat szlovák nemzetiségűnek valló emberek élnek, ezt mutatja tájházuk, községházuk, évente megrendezett összejövetelük. Kedvelt horgász- és kirándulóhely, sok koncertet tartanak a Bánki tó partján.

(Ezután még éjszakai túra következik Kétbodonyban és nógrádi várlátogatás, melyekről szintén lemaradok.

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr12141264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.