Ma visszamentem volt iskolámba, ahol a Külső iskolai gyakorlatom teljesítem, és részt vettem a diáknapokon a német vetélkedő szervezésében. Nagyon érdekes érzés volt együttműködni azokkal a tanárokkal, akik korábban engem tanítottak, most pedig partnerként kezeltek. És furcsa volt zsűrizni egy olyan versenyen, ahol korábban résztvevő voltam. Láttam, hogy a tanárok mennyit izgulnak és készülnek a vetélkedő előtt, de ebből semmi nem látszik, mikor a diákok elé állnak. És utána is okolják magukat, hogy mennyi mindent elrontottak, pedig ezt senki nem vette észre rajtuk kívül.

Ezek a versenyek nagyon jók a kompetenciák fejlesztésére (szociális elsősorban, itt ugye idegen nyelvi, de volt természettudományi része is). Kicsit kiszakadhatnak a diákok a mindennapokból, és játékos formában tanulnak és ismételnek, anélkül, hogy észrevennék. Egyik feladatban különböző nevezetességeket kellett minél ötletesebben elmutogatniuk, mint például Vogelpark, Ötzi, Wattenmeer, Kuckucksuhr, és külön számított, hogy többen adják elő, de ez utóbbit csak a zsűri tudta. (Előnybe kerültek itt azok a diákok, akik jártak Walsrodeban a suli csereprogramjával, de a tanárok szerint ez így van rendjén.) Egy másik feladatnál tárgyakat pakoltunk ki egy asztalra, és fel kellett ismerniük, hogy Németországból, Svájcból vagy Ausztriából való-e a Toten Hosen pohár, Mozart cd, zenélő óra stb. (micsoda meló összevadászni 23 különböző ilyen dolgot!). Emellett természetesen volt vaktérkép, szókereső, és még néhány feladat. Mindet helyben kellett kijavítani (a dolgozatoknál erre sokkal több idő szokott lenni), minél gyorsabban, majd eredményt hirdetni, mikor már tombolt az amúgy is zajos közönség.
Egy-egy kitűzőt mindenki (!) kapott a 19 induló csapatból, a helyezettek még jegyzetfüzetet, plüssállatot, tortát és 15.000 Ft-os nyelvtanfolyam utalványt is. Mindezt azért, mert az egyik tanárnő megkereste időben a Goethe és az Osztrák Intézetet, akik szívesen segítettek az iskolán nyereményekkel. És még azt szokták mondani, hogy az iskoláknál nem működik a szponzoráció... (igaz, ez kis dolog ahhoz képest, mégis mennyit segítettek vele.)
Az ott készített fényképeket feltöltöttem a Picasa albumomba
(Ezeken most kevésbé látszik, mert megvágtam a fotókat, de a falakon jernyei roma gyerekek által készített festmények láthatók, akikkel az iskola szintén kapcsolatban áll, és évente meglátogatja őket, vagy éppen közös kiállításokat szervez velük.)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr151838070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.