Egy hosszú hétvégére, péntektől vasárnapig elvittem két barátnőmet a kisteleki házunkba nyaralni. Tavaly Horvátországban voltunk velük, úgyhogy most kicsit lejjebb tettük a lécet, de nekem nagyon kedves ez a ház, és Kistelek közelében több város is található.

Első nap Szegedre vitt az utunk, ahová pontos programtervet készítettem... Először a Dóm téren sétáltunk, ami kevéssé élvezhető nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok állványaitól. Sajnos ilyen előadásra még sosem sikerült eljutnom, pedig már nagyon régóta szeretnék. A Dómba viszont bemehettünk egy oldalbejáraton, éppen jött egy csoport, akikhez csatlakozhattunk volna, hogy megnézzük az altemplomot és a tornyot idegenvezetéssel, de a csoport tagjai ezekre nem voltak kíváncsiak! A jelenlegi templomot 1913-ban kezdték építeni Foerk Ernő tervei alapján (Schulek Frigyes terveit egyszerűsíteni kellett), miután 1879-ben az árvíz elmosta a korábbi Szent Demeter templomot. A téren látható egy gótikus kis torony, amelyet ekkor találtak befalazva, nagyjából a 12-13. századra saccolják ennek és ezzel együtt az előd-templomnak az eredetét. A Dómban lévő freskókat többen készítették, az interneten elég nehezen találtam meg a neveiket: Muhits Sándor a figurális falképeket, Beszédes Ottó és László az ornamentális díszeket, Patay László a Szent Gellért életét ábrázoló sorozatot, Szörényi Reischl Károly a Magyarok Nagyasszonya falképet, Márton Ferenc pedig a nyolc erényt a négyezet körül, a szentély Szentháromság mozaikját, és később a szűrös, papucsos szögedi Máriát.

A Somogyi Könyvtárban megnéztük A Tisztelet Tisztelete – A világ vallásai kiállítást, amelyet az állomány régi és ritka könyveiből rendeztek be. A régi tárlókban elhelyezett könyvek nem túl impozánsak, viszont szimpatikus, hogy ingyen magyar-angol nyelvű kiállítási katalógust vehet el bárki. Ezután elvezettem a lányokat a Boci Tejivóba, amely sokak kedvenc étkezdéje Szegeden. A berendezés csupa bocis képből és tárgyból áll, az étlapon tejtermékek szerepelnek, sok menüvel és diákkedvezménnyel. A hellyel szemben található a Fekete Ház, ahol jelenleg fotó-, és textilkiállítás van. A ház elnevezéséről több pletyka kering, de valószínűleg az eredeti szürkés-barnás külső festés színeződött egykor feketévé, de ma már ismét szürkén láthatjuk.

Ezután a Móra Ferenc Múzeumba látogattunk, ahol érdekes módon még sosem jártam. 400 Ft-ért elég sok állandó és időszaki kiállítás nézhető meg. A díszteremben és a Lucs teremben festményeket nézhetünk meg, például Glatz Oszkártól, Deák-Ébner Lajostól és érdekes módon Angyali üdvözlet festményt kérdőjellel ugyan, de Giorgio Vasarinak tulajdonítottak (ő írta A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életét szubjektíven összefoglaló könyvet; véletlenül sem keverendő össze Vasarelyvel, amit csak azért jegyzek meg, mert sokan rögtön rá asszociálnak). Meglepne, ha az valóban az ő festménye lenne, de kétségkívül nagy szenzáció lenne. Ebben a múzeumban látható az Alföld egyetlen 19. századból fennmaradt patikabútorzata. A természettudományi kiállítások kevésbé szoktak lekötni, de ez mégis tetszett, de a berendezés nagyjából a szokásos: kitömött állatok (mint például a kapibara...), ásványok, kagylók. A Móra teremben a névadó életútját követhetjük végig, egy-két bútorát tekinthetjük meg. A földszinten található időszaki kiállítás a Humor által 

élesen, ahol karikatúrák, Ludas Matyik mellett kortárs alkotók műveit is megnézhetjük. Ezeket legutóbb a Vízivárosi Galériában láttam Budapesten, a play art kiállításon, valószínűleg ennek néhány darabját vették át, pl. Pittmann Zsófi, Kovách Gergő, Borsos Róbert, drMáriási alkotásait. Kisebb szóváltásba keveredtem a teremőr nénivel Haraszty István kinetikus szobrai miatt, amelyeknek az a lényegük, hogy mozognak, ehelyett itt az egyiket még vitrin alá is rejtették! A vitrin elég kicsi, ezért elkezdte a falát kiütni egy nagyobb golyó, emiatt most már nem kapcsolják be senki kedvéért. A magyarázat szerint azért kell a vitrin, mert kilopkodnák a kisebb golyókat, amiben sajnos nem is kételkedem..., az állandó felügyeletet nem tudják megoldani. Akkor is szerezhettek volna legalább egy nagyobb vitrint, szerintem itt a kiállítás rendezője nem gondolkodott eléggé előre. Az emeleten látható a népművészeti kiállítás. A 88-as termet meglepetésemre a Rádió 88 támogatja, most borcímkékből rendeztek be tárlatot, de megjegyezném, hogy nem túl izgalmasan.

Az elsőn lévő időszaki kiállítás jelenleg Sprok Antal bútorszobraiból áll, Fából faragott világom címmel. Ez mindannyiunkat lenyűgözött, tudtunk volna választani közülük egy-két darabot, noha a bútorok közül néhány inkább csak dísznek jó, de ami nagyobb gond, hogy többszázezer forintba kerülnek. Nem csoda, hogy a múzeumi boltból már az össze leporellója elfogyott, a könyve viszont majdnem ötezer forintba kerül.

Sütiztünk egyet a Kis Virág cukrászdában, utána vetettünk egy pillantást a REÖK Palota szecessziós épületére, amelyet Magyar Ede tervezett 1907-ben. Utána megnéztünk még egy-két mesefilmet a Tér-Film-Zene Fesztiválon. Biztosan elfogult vagyok, de a Magyar Népmesék még mindig jobban tetszik, mint a Lenny és Tweek animációs mese. A kimerítő program után visszabuszoztunk Kistelekre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr591302906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.