A második leckénk anyaga az üzletifolyamat-kezelés (Business Process Management = BPM) a Business Analysis 101 című MOOC képzésen belül, melyben ezúttal Micael Boyle végre nem csak elméletet mutatott, hanem diagramkészítést is. Ha elolvasod az összefoglalóm, akkor kiderül az is, mi köze az egésznek a villához és a medencékhez… (Fotó: deborahlewis)

swimming_pool_with_lane_ropes_in_place_cropped.jpg

A BPM kapcsán Peter Fingar gyakran a BPM három hullámáról beszél: az alapvető tanok és tanulmányok megjelenése az 1920-as években (pl. Frederik Taylor). A következő hullám az 1990-es években következett, mikor a szervezeti újjálakítás divatossá vált. A harmadik érett szakaszban pedig a vállalati skálázhatóság eszközeként jelent meg.

Az üzletifolyamat-kezelés egy olyan tudományág, amely az üzleti folyamatokat eszközként kezeli. Köze van a menedzsment folyamatokhoz, ezért menedzsment tudománynak nevezhetjük. A BPM az egyik kulcsa annak, hogyan működtetjük az üzletet. A folyamatok által bekapcsolódik a vállalat egészébe (end-to-end). Arról szól, hogy: Mit? Hol? Mikor? Miért? Hogyan? Ki felelős érte? Összességében a meghatározásának és a megvalósításának a célnak megfelelőnek vagy a használatra alkalmasnak kell lennie.

Stratégia szintjén a BPM-hez jelentős beruházásokra van szükség a belső üzleti kapacitások fejlesztéséhez, a vezetőség erős támogatása is kell a sikeres implementációhoz, és az új szerepeket is be kell vezetni a szervezeten belül.

Emellett pedig állandó változásokra van szükség, amelyben a menedzsment egy zárt hurok ciklusban van, a rendszerben állandóan visszajelzéseket kell adni, és a folyamat egységességét karbantartani.

A BPM-et úgy kell megtervezni, hogy hatékony, alkalmazható és megfelelően használható legyen. Illetve lehetővé kell tennie a folyamatos fejlesztést. Ezt a fejlesztést a “Process Maturity Curve” (folyamat érettségi görbe) határozza meg a cégen belül. Szóval bizonyos érettségi szintet is el kell érni a BPM használatához, és folyamatosan mérni kell az érettséget.

Az üzletifolyamat-kezelés nem egy előre megszabott keret, módszer vagy eszközkészlet, mert minden eszközt használnia kell az adott üzleti folyamathoz. Az implementációhoz szükség van technikai támogatásra is, de egy folyamati problémát nem technológiával kell megoldani, hanem magát a problémát kell megoldani (akár technológiával).

Eddig a blogon nem nagyon írtam ilyen témákról, pedig már kb. 3.5 éve üzleti elemzőként dolgozom egy informatikai cégnél, illetve nálunk elemző-tervezőnek hívják, korábbi nevén rendszerszervezőnek vagy angolul Business Analyst-nek. Lehet, hogy valaki megkülönbözteti ezeket az elnevezéseket, de az eddig olvasottak alapján én azonosnak vagy mondjuk úgy, teljesen hasonlónak látom őket. A munkám része lehet az ügyfelekkel és a fejlesztőkkel (vagy más projekttagokkal) való kapcsolattartás, az oktatás, a presales munkájának támogatása, a tesztelés, és mindenféle dokumentáció készítése, pl. felhasználói kézikönyv, tesztelési jegyzőkönyv, specifikáció, rendszerterv bizonyos (logikai) részei stb.

Az ezekhez szükséges skilleket teljes mértékben a kollégáimtól tanultam meg, főként a gyakornoki programban, de még most juniorként is. Konkrétabban az Üzleti intelligencia és információmenedzsment ágazatban dolgozunk, ezen belül a Microsoft-Információmenedzsment kompetenciaközpontban. Az egyik végzettségem pedig informatikus-könyvtáros, és itt tanultam információmenedzsmentet (most már így is hívják a szakirányt BA-n és MA-n is), de a szakon inkább a rendszerszemléletről, internetes keresési technikákról, adatforrásokról, adatbázisokról volt szó. Az elemző kollégáim pedig többnyire gazdasági informatikus vagy pénzügy és számvitel képzésről kerülnek hozzánk.

iversity_ba101_boyle.png

Szóval nem tanultam hivatalosan az üzleti elemzést. Ezért is örültem meg, hogy az iversity nevű portál indított egy ilyen MOOC (Massive Open Online Course) képzést “Business Analysis 101” címmel. Meg azért is, hogy végre tesztelhetem az üzleti angol nyelvtudásom és hogy milyen egy MOOC. A részvétel lehet ingyenes (elérhetőek a kurzusok videói és a fórumok), vagy 49 euroért ki lehet tölteni egy záró tesztet, és ezért cserébe küldenek egy oklevelet is.

A kurzust Michael Boyle tartja, aki a Procurro Solutions ügyvezető igazgatója. A weboldaluk szerint a szolgáltatásaik közé tartozik a BA, projekt- és termékmenedzsment, illetve a lean menedzsment. A BA tevékenységek közé sorolják például a piackutatást, a versenytársfigyelést, a cégen belüli szereplők elemzését, a változásmenedzsmentet. Ebből mondjuk látszik, hogy ők elég szélesen értelmezik ezt a munkakört, beleértve azt is, ami nálunk (nagy cégnél) például a stratégia feladata.

Ehhez képest azt mondja Boyle “kapitány” Star Trek pólóban a kedvcsináló videóban, hogy mindenki végzett már Business Analyst (rövid nevén: BA) munkát, aki került már olyan problémahelyzetekbe, amit neki kellett megoldani az analitikus gondolkodására támaszkodva… (na ugye, hogy mindenki?). Majd ez elhangzott a bevezető videóban és interjúban is. Ezek után már nagyon kíváncsi voltam, mit fog mondani a kurzuson, és úgy gondoltam, megosztom veletek is. Legalábbis amíg kitart az energiám, hogy magyarul jegyzeteljek!

Miközben tanultam a szigorlatomra, nagyon sok olyan szakirodalommal találkoztam, amely a megosztás fontosságát hirdeti. Úgy döntöttem, ha sikeresen túljutok a vizsgán, akkor megosztom az összes jegyzetem, amit a tanuláshoz készítettem. Én ugyanis úgy tudok a legjobban tanulni, ha olvasás közben vázlatot készítek, amiben kiemelem a lényeget. Aztán vizsga előtt még néhányszor átnézem az összefoglalóim. 

Azt hiszem, nem csak a belinkelt jegyzetek, de maga a bibliográfia is hasznos lesz, főleg a Neveléstudomány terület hallgatóinak. Annyit viszont hozzátennék, hogy nem feltétlen tartozik minden irodalom a témakörhöz, néhányat csak én párosítottam hozzá az előadásomban. Ezek a témakörök a következők:

  • Kompetenciarendszerek, kompetenciamodellek, kompetenciafejlesztés
  • Az IKT felhasználása a nevelési-, oktatási módszerekben
  • A tudatos életvezetés fejlesztési lehetőségei az intézményes oktatásban

A szerző nevére és a mű címére kattintva nyílnak meg a Google Drive-ban elkészített jegyzeteim olvasható (view) formában. (Az interneten található művek eredeti forrása az "URL" felirat után következik.) Ha valaki úgy érzi, hogy ki tudná egészíteni vagy kijavítani valamelyiket, akkor kérhet hozzá szerkesztési jogosultságot. Nem mindegyik irodalmat jegyzeteltem ki, mert voltak köztük olyanok, amiket meg tudtam jegyezni enélkül is. A vázlatok eltérő kidolgozottságúak, főleg az angol nyelvről fordított anyagoknál, de azt hiszem, ezek lehetnek a legfontosabbak mind közül. 

szervezesi_modok.png

Sikerült a szigorlatom és nagyon sokat készültem rá..., de nem, nem vagyok még doktor, és sokak szerint most kezdődik a neheze! Mikor nem PhD csoporttársakkal vagy PhD-n végzettekkel beszélgetek, akkor kissé félve szoktam említeni a doktori iskolát, mert úgy tűnik, hogy kevéssé ismert ennek a rendszere és sok a "mítosz" körülötte. Közzétettem twitteren és Facebookon a szigorlatom sikerét, de most emiatt elég sokat kell magyarázkodnom az ismerőseim és a barátaim előtt.

phd_szigorlat_fb_hl.jpg

Ráadásul egyetemenként (nem beszélve hazai és nemzetközi intézményekről) és még karonként is eltérő lehet, hogy mit várnak el, és idő közben még változnak is a feltételek a PhD (= philosophiae doctor vagyis az egyetemi tudományos doktori fokozat) megszerzését illetően. Például úgy hallottam egy volt matematikus PhD hallgatótól, hogy náluk nem is voltak kurzusok, csak a publikációk és a témavezetővel tartott konzultációk számítottak, és minden félév végén be kellett számolnia a munkájáról. Én egy évig az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájába Könyvtártudományi Programra jártam, aztán átigazoltam az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájába Tanítás-tanulás Programra, szóval ezeknek a menetét ismerem tapasztalatból. A kettő egyébként nem különbözött annyira nagyon egymástól, legalábbis a rendszer szintjén.

phd_szigorlat_twitter_hl.jpg

A Kulturális Örökség Napjai első napján az utolsó utunk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába vezetett, ahová idegenvezetést hirdettek meg. Sajnos ez csak annyiból állt, hogy az aulába (vagyis a belépést követő díszlépcsőházba) nagyon sokan bezsúfolódtunk, és egy korábbi dolgozó a lépcsőn állva elmondott némi épülettörténetet, aztán egy általuk szervezett kis kiállításra vezetett minket, ahol Róth Miksa, Thék Endre és Jungfer Gyula munkái közül láthattunk néhányat. Jobban örültem volna, ha az épületen belül több mindent láthatunk, és az előadásban több a tényadat, mint a szubjektív vélemény. Ettől eltekintve, igazságtalan lenne, ha nem tenném hozzá, hogy kaptunk egy írásos ismertetőt is az épületről, a kiállításról pedig nagyon jó Facebook oldalt vezettek!  Úgyhogy a fotóimat igyekszem ezekkel az információkkal kiegészíteni.

habosvilla_nemzeti_tulajdon_szellemi_hivatal_13.jpg

Még 2011-ben egy bejegyzésben megígértem, hogy a Wenckheim-palotáról vagyis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának termeiről még fogok közölni képeket. Nos, 3.5 év kellett hozzá, de most sikerült. :) Akkor főleg a lépcsőházat, a kis- és nagy báltermet mutattam be, most pedig minden Wenckheim-teremről készítettük néhány képet. A Kulturális Örökség Napjai keretében direkt azért mentünk el erre az épületvezetésre, hogy szanaszét fotózzuk ezeket az örökségeket (a fotók egy részét Mazsinak köszönhetitek, mert én jegyzeteltem).

A könyvtár valójában 3 épületből és 3 stílusból áll, melynek része a barokk palota, a neoreneszánsz lakóház és a modern irodák. A 19. század második feléig kertes-dűlős rész helyezkedett el ezen a területen, ez számított a mágnás negyednek, ahol sok arisztokrata élt már az 1860-as évektől, de főleg az 1870-80-as években építtették ide palotáikat. Wenckheim Frigyes 1887-ben döntött úgy, hogy házat épít itt családja számára Meinig Artúrral, a főúri rezidenciák ismert építészével. Meinig Drezdában sajátította el az építész mesterséget, majd a palotaépítkezések miatt került Magyarországra, ahol 6 kastélyt és 20 jelentős további épületet tervezett, melyek közül a Wenckheim-palota és a Park-club (Stefánia Palota) a legnevezetesebb. Nem véletlen tehát, hogy a Wenckheim-palota külseje drezdai barokk stílusban készült, a belseje pedig XV. Lajos stílusát idézi fel.

habosvilla_fszek_wenckheim_12.jpg

Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósági épületének a megtekintése számomra ugyanolyan csábító programnak tűnt a Kulturális Örökség Napjai keretében, mint a Nyugdíjbiztosítási Székház. Noha ez nem egy késő szecessziós épület (hanem historikus), de nagyon kíváncsi voltam, hogy mi van a "kulisszák mögött". Ehhez képest az ONYF programján nagyjából harmincan tolongtunk, míg az NKA-nál mindössze öten. Ráadásul rajtunk kívül a másik három emberről kiderült, hogy NKA pályázók, így gondolom az épület helyett inkább az ismerkedés érdekelte őket.

Az aulában egy molinó kiállítás fogadott minket az épület történetéről - tényleg nagyon szakszerűen, fotókkal illusztrálva -, amit a várakozási időben tudtunk megtekinteni, majd ennek segítségével kezdték el az idegenvezetést is. Az épületet Gottgeb Antal tervezte és építette saját maga és családja számára, tervét 1870-1872 közt; a lakása az 1. emeleten volt megtalálható. Egy függőfolyosós épületet álmodott meg, mely azonban ma már nincs meg, ugyanis Gottgeb halála (1883) után a lakásokat megszüntették. Manapság a sarokrészen található az alelnöki iroda, a kupolában helyezkedik el a tanácsterem, a 3. emeleten működik a pályáztatási osztály, a 2. emeleten a gazdasági osztály, az 1. emeleten pedig az Elszámoltatási osztály, melyeknek nagy részét az épületvezetés keretében meg is tekintettük.

habosvilla_nka_01.jpg

Az idei Kulturális Örökség Napjai (2014.09.20-21.) is tartogatott pozitív és negatív meglepetéseket egyaránt. Az első nap teljesen a tervek szerint haladtunk, és ellátogattunk a Nyugdíjbiztosítás Székházának reggeli idegenvezetésére, majd a Nemzeti Kulturális Alaphoz, amelyekre már hónapokkal ezelőtt bejelentkeztem. Aztán a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtára és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala következett. Ezeket most külön-külön bejegyzésekben fogom bemutatni a tagolás miatt. Sajnos a Könyves Kálmán Gimnázium már megint kimaradt, pedig elég régóta tervezem a meglátogatását. És hogy mi volt ezek közül a csalódás, azt majd a megfelelő résznél elárulom...

habosvilla_onyf_18.jpg

Először reggel 9-re a Fiumei úti Nyugdíjbiztosítás székházába (vagy más néven: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, rövid nevén ONYF) látogattunk, sok más érdeklődővel együtt. A biztonsági kapun áthaladás után az aulában várakozhattunk, ahol amúgy a nyugdíjasok szoktak várni a sorukra, így anyukám is megjegyezte, hogy deja vu érzése van. Most viszont az ügyintézés helyett egy nagyon jó idegenvezetést kaptunk.

habosvilla_onyf_15.jpg

Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk a délegyházi tavakhoz anyukámmal, ami a légifotók és a térképek alapján nagyon látványosnak tűnt. Arra figyelmeztettek, hogy Délegyháza a nudista (naturista) strandjáról híres, de az internetes bejegyzések megnyugtattak, hogy van “normál” strand is a Tavirózsa kempingen belül, ahol csodás a tó minősége. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a strandolás helyett nagyobbrészt gyalogtúránk lesz, ugyanis a vasútállomástól az út oda-vissza összesen 9 km volt nekünk, árkon-bokron át.

habosvilla_delegyhaza_05.jpg

Az egész úgy kezdődött, hogy beugrott, hogy a könyvtároshallgatóknak egyenkitűzőt szeretnék készíttetni ajándékba az idei Magyar Könyvtárosok Egyesülete soproni Vándorgyűlésére. Miközben a Pinterestet böngésztem, rengeteg olyan könyevekkel kapcsolatos grafikára-festményre bukkantam, amik megtetszettek. Az eredmény természetesen az lett, hogy többféle kitűzőt is készítettem limitált szériában. Ebben a bejegyzésben pedig bemutatok néhány olyan művészt, aki könyvekkel kapcsolatos képet készített - szerintem varázslatosan -, de eddig még nem hallottam a nevéről.

meetoff_kituzok.jpg