Az idei Kulturális Örökség Napjai (2014.09.20-21.) is tartogatott pozitív és negatív meglepetéseket egyaránt. Az első nap teljesen a tervek szerint haladtunk, és ellátogattunk a Nyugdíjbiztosítás Székházának reggeli idegenvezetésére, majd a Nemzeti Kulturális Alaphoz, amelyekre már hónapokkal ezelőtt bejelentkeztem. Aztán a Fővárosi Szabó Ervin Központi Könyvtára és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala következett. Ezeket most külön-külön bejegyzésekben fogom bemutatni a tagolás miatt. Sajnos a Könyves Kálmán Gimnázium már megint kimaradt, pedig elég régóta tervezem a meglátogatását. És hogy mi volt ezek közül a csalódás, azt majd a megfelelő résznél elárulom...

Először reggel 9-re a Fiumei úti Nyugdíjbiztosítás székházába (vagy más néven: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, rövid nevén ONYF) látogattunk, sok más érdeklődővel együtt. A biztonsági kapun áthaladás után az aulában várakozhattunk, ahol amúgy a nyugdíjasok szoktak várni a sorukra, így anyukám is megjegyezte, hogy deja vu érzése van. Most viszont az ügyintézés helyett egy nagyon jó idegenvezetést kaptunk.

Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk a délegyházi tavakhoz anyukámmal, ami a légifotók és a térképek alapján nagyon látványosnak tűnt. Arra figyelmeztettek, hogy Délegyháza a nudista (naturista) strandjáról híres, de az internetes bejegyzések megnyugtattak, hogy van “normál” strand is a Tavirózsa kempingen belül, ahol csodás a tó minősége. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a strandolás helyett nagyobbrészt gyalogtúránk lesz, ugyanis a vasútállomástól az út oda-vissza összesen 9 km volt nekünk, árkon-bokron át.

Az egész úgy kezdődött, hogy beugrott, hogy a könyvtároshallgatóknak egyenkitűzőt szeretnék készíttetni ajándékba az idei Magyar Könyvtárosok Egyesülete soproni Vándorgyűlésére. Miközben a Pinterestet böngésztem, rengeteg olyan könyevekkel kapcsolatos grafikára-festményre bukkantam, amik megtetszettek. Az eredmény természetesen az lett, hogy többféle kitűzőt is készítettem limitált szériában. Ebben a bejegyzésben pedig bemutatok néhány olyan művészt, aki könyvekkel kapcsolatos képet készített - szerintem varázslatosan -, de eddig még nem hallottam a nevéről.

Bálint Endre művészetéről talán eddig nem sokan hallottak közülünk, de ezen igyekezett változtatni a Magyar Nemzeti Galéria életművet bemutató NYOLCADIK TEMPLOM c. kiállítása. A május 11-i zárás alkalmából a galériában Bálint Endre finisszázs programot szerveztek, ahol többek között egy kerekasztal beszélgetést hallgathattunk meg. Azt hiszem, ha ezt nem hallottam volna, akkor még értetlenebbül álltam volna a festmények előtt, és az a helyzet, hogy a beszélgetés nem csak a festőt hozta hozzám közelebb, hanem Alföldi Róbertet is megkedveltette velem. (Nem arról van szó, hogy nem kedveltem, hanem csak úgy nem gondoltam semmire.) Az Élő MúzeumCafé programján Martos Gábor főszerkesztő kérdezte a vendégeket:

• Kolozsváry Marianna művészettörténészt, egyben a kiállítás kurátorát.
• Bródy Vera báb- és díszlettervezőt, a művész jóbarátját, aki emiatt látogatott haza Párizsból.
• Alföldi Róbert színész-rendező-műgyűjtőt, ahogy kiderült, néhány Bálint Endre mű tulajdonosát.

A Bálnában sétálva véletlenül botlottunk bele a “Cégér - Jó bornak tervezz címkét!” poszterkiállításába, mely 2014. április 11-20. között volt megtekinthető. Valójában ez a bemutató egy pályázat eredménye, ahol a jó magyar borokat igyekeztek összehozni jó magyar művészekkel. A pályázatot egyébként 2012-ben és 2013-ban is kiírták, és olyan jól sikerültek az együttműködések, hogy ennek folytatásaként 2014 februárjában is meghirdették.

A versenyen márciusban tették közzé a 10 döntős nevét, és hogy milyen boroknak kell tervezniük. Majd most áprilisban derült ki, hogy az 1. helyezést Balla Csönge, a 2. helyezést és a közönségdíjat Demeczky Nóra-Vass Dávid páros nyerték el. Ezen a kiállításon viszont mind a 10 döntős műveit láthattuk fotókon és leírásokon. Méghozzá ötletes módon a molinó egyik felén a bor és a borászat ismertetője szerepelt, a másik felén pedig a képzőművész adatai és a megvalósítás módja (magyar és angol nyelven).

Lássuk be, egy ilyen pályázat meg egy ilyen kiállítás csak menő lehet, amiben egyszerre van benne a bor és a művészet…

A vicces nevű, ám vérkomoly Időpuli tábor egy olyan hely, ahol egyetemisták (esetleg fiatal felnőttek) adnak életmódvezetési tanácsokat más egyetemistáknak a “Láthatatlan Egyetem” keretein belül. Már harmadik alkalommal sikerült részt vennem a táborban (2014. április 25-27. között, a Szentednrei Református Gimnáziumban), és ebben a félévben végre én is elvégeztem az időgazdálkodás képzést, úgyhogy most már sokakat ismerősként köszönthettem. Itt viszont kevésbé az időről van szó, hanem a műhelyek keretein belül inkább további tippeket kapunk ahhoz, hogyan éljünk “minőségi” életet. Ezúttal erről tanulhattam a karriertervezés keretein belül, testtudat és jóga közben, a nőkről szóló műhelyen, továbbá a kérdezés és hallgatás művészetének elsajátítása során.

Mivel imádom a musicaleket és a festészetet, ezért eleve lelkesen indultam neki a darabnak a József Attila Színházba. Igazából a vártnál is sokkal jobbat kaptam, és megkockáztatom, hogy ez a darab tetszett leginkább az utóbbi évek magyar musicalkínálatából. Azok egy kicsit előnyben vannak, akik ismerik Munkácsy életét, láttak már tőle néhány festményt, netán olvasták Dallos Sándor “A nap szerelmese” és “Aranyecset” regényét. A Munkácsy, a festőfejedelem ugyanis ezeknek a színpadi feldolgozása,  Bognár Zsolt zenéivel és dalszövegeivel. A színpadra állítás apropója pedig a 2014-es Munkácsy-év, a festő születésének 170. évfordulója.

Most a Várkert Bazárról írni talán olyan elcsépelt, mint a 4-es metróról fotókat készíteni, de talán egy fokkal mégiscsak kevésbé felkapott. A félig felújított épületegyüttest április 3-án adták át és négy nappal később újra lezárták (a gloriette-t és a rámpákat), amit különösebben nem is kommunikáltak előre. Arról mondjuk lehet vitatkozni, hogy miért kell egy féligkész dolgot átadni, ráadásul utána rögtön bezárni, de az vitathatatlan, hogy az eddigi rész gyönyörű lett és erről mutatok is néhány képet! (Illetve pár darab már a bezárás után készült a bejegyzés kedvéért.)

Mi pont Ybl 200. születésnapján, 2014. április 6-án látogattunk el a Clark Ádám tértől nem messze lévő Vároldalba, ahogy sokan mások is tették aznap. Az érdeklődőket korabeli (19. század végi) ruhákba öltözött urak és hölgyek vitték folyamatosan idegenvezetésekre. Mondjuk mi ezért nem álltunk sorba, de a rengeteg kihelyezett információs tábla bőven tájékoztatott mindenről. A Déli palota szárnyban pedig három kiállítást lehetett (ezúttal ingyenesen) megtekinteni, köztük az épület történetét és Ybl-höz kötődő dologokat - mindjárt elárulom, hogy miket.

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából három programra is sikerült eljutnom, ami azért is érdekes, mert korábban egyáltalán nem vettem részt ezen a rendezvényen. Most viszont március 22-én együtt vonultam a tömeggel az Andrássy úton át a tavasz köszöntő promenád keretében, majd március 29-én megnéztük a Nemzeti Táncszínházban a Vetigo20 táncelőadást, aztán március 31-én a Vígszínházban a Rodin c. balettet. Nem is tudnék választani, hogy melyik volt a kedvencem ezek közül…