Bezárt 2018 tavaszáig a Szépművészeti Múzeum, hogy a Liget Budapest Projekt részeként, 8 milliárd forintból felújítva kapjuk majd vissza. A múzeum előtt felállított számláló vészjóslóan számolta vissza a napokat, órákat és perceket. A tervek szerint a három év alatt rekonstruálják majd a Román csarnokot és a tetőt, illetve kiállítótereket, éttermet és műtárgy-raktárat hoznak majd létre stb. A legfontosabb gyűjteményi darabokat addig is a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látogathatjuk meg (2015 tavasztól), és időszaki kiállításokat is szerveznek majd, pl. izgatottan várom a Frida Kahlo és Diego Rivera főbb műveit bemutató tárlatot 2016-ban!

20150207_110150.jpg 20150207_110115_1.jpg

A bezárás jó alkalom volt arra, hogy csapjanak az épületben egy hatalmas bulit és rengeteg embert bevonzzanak a “Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” c. kiállításra. Én egy héttel a zárás előtt látogattam el rá, de tömeg állt a kerítés előtt, a csarnokban és persze tolongás volt a képek előtt is. Most nem ismertetnék minden főbb művet, ahogy azt mondjuk a Caravaggiótól Canalettóig kiállításnál tettem, hanem kiemelek öt képet, amelyek leírása számomra a legizgalmasabbnak tűnt.

20150207_110522.jpg 20150207_131248.jpg
Dupla sor 10:30-kor a Szépművészeti előtt Rendeződött a sor kb. 13:00-ra

A Rembrandt kiállítás a Szépművészeti Múzeum Holland Gyűjteményének 17. századi anyagára épül, mely nagyjából 500 festményből áll (és ezzel a holland gyűjteményeken kívül a legjelentősebb európai kollekciók közé tartozik). Legutóbb 1967-ben tartottak Magyarországon a 17. századi holland festészetet feldolgozó kiállítást, melynek kurátorai akkoriban Jan Białostocki és Czobor Ágnes voltak.

A kiállítás szervezése során együttműködtek a stockholmi Nationalmuseummal, az amszterdami Rijksmuseummal és a Kremer Collection gyűjteménnyel. Emellett érkeztek képek a kiállításra például Leidenből (Museum De Lakenhal), Firenzéből (Uffizi), Münchenből (Alte Pinakothek), Párizsból (Musée du Petit Palais, Louvre), Londonból (National Gallery), Madridból (Prado), Los Angeles-ből (Getty Museum) és New Yorkból (Metropilitan)… A tárlat összesen közel 100 festő 170 alkotását mutatta be, hét nagyobb egységre tagolva: történelmi háttér, portréfestészet, bőség, vallás, Rembrandt és a kortársakra gyakorolt hatása, városi élet, tájképek.

Aert Pietersz: Dr. Sebastiaen Egbertsz. anatómiai leckéje, 1603

Bizonyára mindenki ismeri Dr. Tulp anatómiáját vagy éppen az Éjjeli őrjáratot, de persze nem ezek voltak kiállítva a magyar Rembrandt tárlaton, hanem Dr. Sebastien Egbertsz anatómiai leckéje előtt gyülekeztek a nézelődők. Az ebbe a típusba tartozó festmények holland céhek, testületek vagy szakmai csoportosulások tagjait jelenítik meg. Minden rajta látható személy akkoriban felismerhető volt az arca és más attribútumai alapján. A képek általában az adott csoport székházában vagy összejöveteleinek helyszínén voltak kifüggesztve.

anatomy_aert_pietersz_egbertsz.jpg

Aert Pietersz festménye azért olyan különleges, mert műfajteremtő hatású volt. Közös vacsorázás helyett a boncasztal és egy holttest körül gyülekeznek a sebészek, hogy megnézzék Dr. Sebastien Egbertsz anatómiai leckéjét. Szinte mulatságos, hogy senki nem a tevékenységre figyel, hanem ránk. Mintha csak a fényképész valami csellel magára irányította volna a figyelmet, és gyorsan lekapta a fejüket felkapó doktorokat. A portrék természetesen ennél jobban beállítottak, mert a festőnek biztosítani kellett, hogy mindenki egyaránt látszódjon a csoportképen. A téma apropója vagyis a test szinte teljesen háttérbe szorul a jelenlévőkhöz képest.

A kép restaurálása során fedezték fel, hogy több arcot is átfestettek. Miközben a festő dolgozott, öt sebész hunyt el (a pestisjárvány közepette), ezért egy évre abba is kellett hagynia a munkát. Fontos volt, hogy a festményen minden sebész szerepeljen.

Az anatómiai leckéket ábrázoló festmények közül ez volt az első, amelyet több művész munkája követett. Ezek közé tartozik a képen látható Dr. Williem van der Meer anatómiája Michiel Jansz van Miervelttől 1617-ből, és Dr. Tulp anatómiája Rembrandttól 1632-ből. Rembrandt festményén már nem annyira statikusan a nézőre mered minden szereplő, hanem a jelenet élettel telik meg, ahogy a sebészek Dr. Tulpot figyelik, amint az alkar izmainak felépítéséről magyaráz.

anatomy_michiel_jansz_van_mierevelt_anatomy_lesson_of_dr_willem_van_der_meer.jpg anatomy_lesson_tulp.jpg

van Miervelt: Dr. Williem van der Meer anatómiája

Rembrandt: Dr. Tulp anatómiája

 

Jan Steen: “In weelde siet toe” (Jólétben légy előrelátó), 1663

Ezen a festményen nem is maga a látvány ragadott meg, hanem a leírás, ami felhívja a részletekre a figyelmet és megtudjuk belőle a mögöttes tartalmat. A kép mintha egy hétköznapot jelenítene meg, tűzdelve komikus momentumokkal. Ezek a groteszk pillanatok jobban belegondolva szólásokat, népi bölcsességeket szemléltetnek. A festőknek ez a(z informatikában “easter eggnek” nevezett) játéka arra épít, hogy a szemlélődő felfedezi-e a rejtett dolgokat.

jan_steen_beware_of_luxury_in_weelde_siet_toe.jpg

A festmény középpontjában, egy velünk szemben ülő nő néz farkasszemet (a leírás szerint ledéren öltözött, hát igen, a 17. századra visszagondolva talán igen). Egy poharat nyújt át a mellette helyet foglaló férfinak, aki ráadásul a hölgy ölébe teszi a lábát! Manapság sem elképzelhetetlen jelenet, de 350 év távlatából is elég egyértelműnek tűnnek a férfi szándékai.

Kissé mögöttük egy asszony alszik, mit sem zavartatva a felfordulástól és a hegedűszótól. Körülötte három gyerek is játszik, az egyik a pipával, a másik a szekrénybe nyúlkál, a harmadik pedig az etetőszékében lóbál egy gyöngynyakláncot. A kép jobb oldalán egy férfi (akinek a vállán kacsa áll) és egy nő bonyolódik vitába egy könyv fölött.

Ha jobban megnézzük, akkor a pimasz, ülő férfi éppen rózsákat szór egy malac elé. Mondhatnánk úgy is, hogy “Gyöngyöt vet a disznók elé”, vagyis fontos gondolatokat oszt meg arra érdemtelen emberekkel.

jan_steen_malac.jpg

A kép felső sávjában egy majmot is megpillanthatunk, aki megállítja az órát. Ezt úgy is fordíthatjuk, hogy “Bolond, aki nem számol az idővel”.

jan_steen_majom.jpg

A plafonról lelóg egy koldus mankóját és kereplőjét tartalmazó kosár is, ami a “Koldusbotra jut” mondásra céloz, tehát a pazarlás veszélyeire hívja fel a figyelmet.

jan_steen_manko.jpg

Több jelenlévő elem utal “A kártya, a fűző és a kancsó sokakat romlásba döntenek” közmondásra, melyen a kacér hölgy feleltethető meg a fűzőnek, a kezében egy kancsót tart, a kártyalapok pedig a lábuknál hevernek.

jan_steen_kancso.jpg jan_steen_kartya_tabla.jpg

A festmény címe, “In weelde siet toe” (magyarul: Jólétben légy előrelátó) a kép jobb oldalán lévő, lépcsőnek támasztott táblán olvasható feliratról kapta a nevét.

Rembrandt: Minerva, a tudomány pártfogója, 1635

Abszolút kedvencem ez a kép a kiállításról, és nem csak azért, mert a rajta szereplő hölgy félelmetesen hasonlít egy ismerősömre. A portré nem őt, hanem Minervat ábrázolja, aki a háború és a bölcsesség istennője, a görög Pallasz Athéné római megfelelője. A festményen inkább a tudásra és a művészetre utaló jelek figyelhetőek meg, mint a harc. A hosszú, szőke hajjal ábrázolt Minerva babérkoszút visel, könyvet lapoz egy íróasztalon és közvetlen mellette földgömböt is megfigyelhetünk. A harci kellékeit pedig a háttérben láthatjuk, az arany sisakot, a dárdát és a félelmetes fejet ábrázoló pajzsot. Rembrandt ezzel azt mutatja be nekünk, hogy a tudományok és a művészetek csak békés időben virágoznak. (Úgy is mondhatnánk “inter arma silent musae” vagyis “háborúban hallgatnak a múzsák”.)

rembrandt_minerva.jpg

A művész ezt a képét néhány évvel a Leidenből Amszterdamba költözését követően készítette. Ebben a korszakában portrékat festett és ehhez hasonló, életnagyságú ókori istennőket mintázott meg. A kép jelenleg egy new york-i magánggyűjteményben található, de érdekessége, hogy egy évig Nemes Marcell műgyűjtő tulajdonában volt (1929-1930, Nemes Marcell haláláig).

Két másik istennőverzió az 1633-ból származó Bellona és a későbbi, 1662-65 körüli Juno.

rembrandt-bellona.jpg rembrandt_juno.jpg
Bellona, 1633 Juno, 1662-1665

 

Samuel van Hoogstraten: Irattartó fal, 1666-1678 k.

Már a Caravaggios bejegyzésben is elárultam a bűnös kis rajongásom a trompe l’oeil festészet iránt. Ezeken a képeken a csendélet olyan mintha a valóság kiköpött mása lenne, ebben az esetben egy irattartó falé. Az irományok két vörös szalag között sorakoznak, és szinte önéletrajzot jelentenek. Látható a művész két szomorújátékának könyvbemutatója, a III. Ferdinánd császártól kapott medálja és egy hozzáfűzött vers.

hoogstraten_irattarto_02.jpg

Hoogstratent a 17. századi illuzionista művészet mestereként tartják számon, a festészet mellett perspektívadobozokat is készített (amelyekbe bekukkantva egy szobát látunk). Illetve “Bevezetés a festészet magasiskolájába” címmel a korszak egyik fontos traktátusát írta meg.

Az irattartó falnak több verziója is megtalálható, illetve angolul pinboard, letterboard vagy necessary board néven található meg.

hoogstraten_irattarto_1664.jpg hoogstraten_irattarto_v7.jpg
hoogstraten_irattarto_v5.jpg hoogstraten_irattarto_v4.jpg

 

Vermeer: A geográfus és Az asztronómus, 1669

A geográfust és az asztronómust ábrázoló festmények valószínűleg párban készülhettek 1669-ben (úgy hogy a geográfus legyen balra felakasztva), méghozzá a feltételezések szerint Adrien Paets megrendelésére, aki a holland életképek gyűjtője és a Holland Kelet-indiai Társaság igazgatója volt.

Hatalmas szenzáció volt, hogy ezt a két Vermeer festményt párban láthatta a kiállítás közönsége. Az asztronómus a párizsi Louvre-ből, A geográfus a Frankfurt am Mainban található Städel Museumból érkezett. Ráadásul azt is írták, hogy eddig még Vermeer festmény nem volt látható magyar kiállításon. (Összesen 38 ismert Vermeer festményből egyszerre hármat is lehetett látni a tárlaton.)

vermeer_the_geographer.JPG vermeer_the_astronomer.jpg

A 17. században ez a két tudomány, a geográfia és a csillagászat közel álltak egymáshoz, például a csillagászatot a földmérésben is használták. A geográfus festményén az ablakok közt függő léckereszt utal a tudományágra. Az asztronómusnál pedig egy asztrolábium, a szekrényen lóg egy csillagtérkép, illetve csillagászati és geográfiai könyvek az asztalon. Bár a festő nem volt ezeknek a tudományoknak a gyakorlója, mégis hihető pontossággal mintázza meg az eszközöket és a teljes látványt.

A két festmény jelképezi a világ megértésének vágyát, a megfigyelések korát. Az APOD (Astronomy Picture of the Day) oldaláról két képet is kölcsönöztem, melynek ez a két festmény a témája (a tippért köszi a csillagaszat.hu oldalnak). Az 1. éves szülinapjukra (1996-ban!) olyan képet posztoltak, amin szembeállították a festménytpárt.

vermeer_map2.jpg

A 10. születésnapjukra pedig Richard Taillet modern eszközökkel ruházta fel a tudósokat, pl. Szaturnusz-glóbusz, Vénusz-gömb, HST-poszter. Szerintem fantasztikus, mikor a hagyományos festészetet a modern eszközökkel párosítják. Biztos vagyok benne, hogy Vermeer kicsit sem bánná!

vermeer_map_bobjerry.jpg 

Viszlát az új Szépművészeti Múzeumban 2018-ban!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr37190573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.