Először is azzal kezdeném, hogy mióta az eszemet tudom, Angyalföldön lakom, de az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe most tévedtem be először. Ezt is szinte véletlenül, twitteres @Pikszi cimborám ajánlására, aki belinkelt egy Facebook-eseményt a „Bauhaus-e a Bauhaus Újlipótvárosban?” c. három órás helytörténeti sétához. (Korábban fotókiállítást rendeztek ebben a témában a gyűjtemény épületében.) Kicsit elgondolkodtam, hogy megéri-e 1000 Ft azért, amire tudom a választ… Mégis elmentem a sétára és nagyon jól éreztem magam. Maczó Balázs, a gyűjtemény kurátora és a séta vezetője szerintem igazi kincs a kerület számára (igazán ritkán mondok ilyet!). Nagyon élvezetes, információval teli sétán vehettünk részt, ahol végre jobban megismerhettem a kerületem egy részét, ugyanis 11 lépcsőházat látogattunk meg.

1790-ben meghalt II. József, aki nem engedte a középkori városfal lebontását. Utódja II. Lipót nyomán viszont „kipattant” a város, így jött létre Lipótváros. 1896-ra elérte a Szent István körút vonalát, betemették a csatornát, melyen egy gát volt, mellette pedig gyárak és malmok (Erzsébet, Viktória, Pannónia). A Dualizmusban megnőtt lélekszám lakásgondokat idézett elő, ami miatt a telkeket be kellett vonni, és innen számítjuk Lipótváros létrejöttét. A beépítést a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, Rakovszky Iván irányította (Rakovszky.eu), aki Amerika mintájára merőleges utcahálózatot szeretett volna. 1931-ig építési tilalmat vezettek be, és addig ők tervezték a házakat, építészeti újítások bevezetését. Ilyen újítás volt a „keretes beépítés”, ami a 4 utca által határolt területeket jelenti, közöttük parkkal. A XIII. kerületben szélesebbek az épületek, mint például az V. vagy VI. kerületben – zártak a lépcsőházak és tágasak az előtereik.

Alig utca 3.

A bevezetőt egyébként már az Alig utcai ház előterében hallgattuk, mondhatni autentikus környezetben. Ezt 1942-ben Hofstätter Béla műépítész tervezte. A falakat mészkővel burkolták, ami azért érdekes, mert amúgy nemeskövet használtak. Eredetileg pasztell színűre festették, hogy a nemeskő hatását idézzék elő. A padló fekete-fehér márványból készült.

Kevés funkció nélküli díszt láthatunk, csak mint megtudtuk egy kerámia oroszlán volt itt korábban a bejáratnál. Figyelmesek lehetünk az „Óvóhely” feliratra is, mivel a II. világháború előszelében kötelezően előírták pincék építését.

Kresz Géza utca 38.

A sarkon lévő ház már messziről feltűnik alumíniumvázas sarokrizalitjával, melyet eredetileg is így építettek, de szerkezetileg nincs szerepe. A környéken ez az egyetlen fémvázas épület. A kiemelkedő részt kőkazettákból álló indadísz szegélyezi.

Idegenvezetőnk felhívta a figyelmünk, hogy mellette az 1910-es évek jellemző házait látjuk, ahol külön egységet képez a Váci utca – Pannónia utcarész. Tipikus azonban a Váci utcán túli rész a munkásházak lenyomataival, melynek Rakovszky Iván gátat szeretett volna szabni. Ő ugyanis nagypolgárokat szánt erre a területre. Van ahol látványos a társadalmi kialakulás.

Ezen az épületen historizáló, eklektikus, szecessziós (?) jegyeket figyelhetünk meg. A kapu melletti pilaszterek érdekesek, külső oldalukon népi jeleneteket véstek ki, belső oldalán pedig (nagy)magyarországi nevezetességeket, pl. Halászbástya, Tihany, Fraknó.

Az épületet Kellermann László tervezte 1941-ben, és előtere talán ennek a legcsinosabb. A falakon kerámia tondók vannak, az ajtó fölött színes üvegablak.

Liftje is nagyon szép, stilizált tulipán mintával (amit Maczó Balázs szecessziós hatásúnak nevezett, egyébként szerintem art déco).

Nagyon érdekes még az emeletek jelölése: pihenő, sor, lépcső, megálló, állomás. Mindezt népi jelenetet mintázó kerámiatáblákkal. Akkoriban divat volt a magyaros viselet, párta, magyar nóták és filmek. Az építész ehhez az irányzathoz próbált igazodni.

Visegrádi utca 38.

A bejárat feletti részt aratójelenettel díszítették. Az épület oldalán pedig egy hatalmas népi ruhába öltözött asszony, a fején pomponos fejdísszel, egy hangsúlyos konzolon áll.

 

1942-ben Krausz Gábor tervezte meg galériás magasföldszintnek az előteret, amivel színpadias hatást kölcsönzött neki. Ahogy belépünk egy kandalló-szerű nyílást is észrevehetünk, ahol igazából a központi fűtés radiátorait tartották.

Bauhaus

Ekkor árulta el Maczó Balázs, hogy ilyennek képzeljük a Bauhaus-épületeit, de művészettörténetileg köze sincs hozzá. Mivel a Bauhaus nem stílus, hanem egy Walter Gropius nevéhez kötődő iskola volt, mely a német iparművészeti oktatás megreformálásának folyományaként jött létre. 1919-ben nevezték ki Gropiust Németországban a Képzőművészeti Főiskolából és az Iparművészeti Iskolából egyesített intézmény élére. A Bauhaus szó a középkori Bauhütte (kőműves-páholy) kifejezésre utal, melyet 1922-ben Oskar Schlemmer – az iskola egyik tanára –fejtett ki egy levelében.

Gropius eredetileg a „Gesamtkunstwerk” eszményét hirdette (építészetben egyesül az iparművészet, szobrászat, festészet), és hogy rombolják le a megkülönböztetést mesteremberek és művészek között. Később, 1923-ban fordultak az ipari üzemek és a konstruktivizmus felé. Innentől kezdve a megközelítésük egyre tárgyiasabbá vált, ami a Neue Sachlichkeit irányzattal hozható összefüggésbe. A formát már az előállítás folyamata, a felhasznált anyagok sajátosságai és a program szükségleteiből vezették le. 1927-re megoldották, hogy a Bauhaus-termékeket ipari sorozatban gyártsák. A termelés Gropius lemondása, 1928 után is folytatódott, de a hangsúly már az esztétikai szempontok helyett a szociálison alapult.

A cél tehát praktikus, elérhető árú bútorok készítése volt. A tárgyak jellemzője a precíz mérnöki tervezés, geometrikus formák. Tehát ezek előfordulhatnak Újlipótváros épületeiben is, de nem jelenti azt, hogy Bauhas termékekről van szó, és főleg nem a Bauhausban tanult/tanító magyar építészek készítették őket (megemlíthető Moholy-Nagy László, Molnár Farkas, Bortnyik Sándor, Weininger Andor, Stefán Henrik, Pap Gyula).

Ehelyett jelennek meg art decó elemek (illetve én inkább úgy mondanám, hogy emellett, mivel a kettő pont az ellentéte egymásnak). Különböző stílusjegyekre vezethető vissza, mondhatni eklektikus. Leegyszerűsített vonalak, geometria és élénk színek jellemzik, alapjai a szecesszióig nyúlnak vissza. Újlipótváros építészei a saját ízlésüknek megfelelően ötvözték a kor jellemzőit.

Tátra utca

Megálltunk egy pillanatra, hogy lássuk mennyivel tervezettebbek az épületek. Különböző szabályokat hoztak, miszerint maximum 25 méteresek lehettek a házak, ami 5+1 emeletet jelent. Két tömb emelkedik ki a többi közül, melyek sokkal későbbiek, az 1960-as évekből valók. Olyan összekötött toronyházakat terveztek ide eredetileg, mint amilyen a Madách téren is látható.

Szent István Park

A sétán itt is el szoktak tölteni egy kis időt, mi viszont csúszásban voltunk. Azt viszont megtudhattuk, hogy ennek a helyén sűrű városrész lett volna, de mivel így is sok az épület, helyette parkot terveztek. A park környéki épületeket szigorúan szabályozták: megadták hogy kell kinéznie a homlokzatnak, erkélynek, milyen anyagból kell készülnie. Az építészek úgy játszották ki a szabályt, hogy utcaszint fölé nem nyúló emeleteket alakítottak ki. (Ezekről a szabályokról és kijátszásaikról még többet olvashatunk az irodalomban.)

Hollán Ernő utca 51.

Vámos Imre tervezte 1941-ben, legfőbb jellegzetessége, hogy a gipsz mennyezeten stilizált virágmintákat láthatunk (akárcsak a Pozsonyi út 33-ban). Itt is van hely kis kandallónak, ahol a radiátort tartották. A vesztibül vörösmárvány falú. Ezt az épületet a pazarló anyaghasználata miatt érte kritika.

Pozsonyi út 46.

Az udvaron lévő kaspó utal a bányásztársaságra, akik ezt a házat építtették. Építésze pedig Málnay Béla volt 1935-36 között. Az elmondás szerint Málnayt később kegyvesztettnek próbálták beállítani, mivel túl korán, már a Tanácsköztársaságban egyetemi katedrát vállalt.

Egy zárt udvaros épületbe térünk be, ahol igazából a telek szélessége nem lett volna elég, ezért az épület közepét kellett kivenni. Olyan, mintha egy fal lenne az egész, a francia udvarokra emlékeztet, viszont így több ablakot lehetett elhelyezni a lakásokban.

Érdekessége még, hogy két főbejárat van: Rakovszky a Pozsonyi utat szánta főútnak, így arra az oldalra és a Duna felé is került bejárat. Mint megtudtuk, a Duna felőli oldalt ma sem igazán használják.

Most a falon lévő viszonylag nagy ovális minta helyén egy óra volt. Érdekes még a „Gyermekkocsik” felirat, ami megmaradt, az akkori nagy fából készült kocsikra utal. Jellemző ez a „belülről kifelé” tervezés, ami a lakók igényeit veszi először figyelembe. A fal egyébként mészkő, a padló márvány és ovális mintát formáz.

Pozsonyi út 42.

Hofsätter Béla és Domány Ferenc páros alkotómunkájának eredménye. Domány a díszekért és a koncepcióért volt felelős. Az épületet az Alföldi Cukorgyár adta bérbe. Szinte már várható, hogy itt is van egy kandalló-elem, ez éppen rekonstruált és védőráccsal ellátott. A designos kialakítású fehér körök a hangosbeszélőhöz tartoznak, mely egy magyar találmány, Sommel Miklósé. Ennek oka, hogy nagypolgárok lakásai vannak itt, akik nem szerettek volna telefonkagylót fogdosni.

Megnéztük még a csigalépcsőt is, mely félkörben halad felfelé.

Pozsonyi út 40.

Szintén Hofstätter-Domány alkotása a következő épület.

Lépcsője viszont egészen más kialakítású, alul és felül alátámasztott nyitott orsó. A korabeli technikák csúcsát alkalmazták, Izotex járólap szigetelést, a válaszfalak hangszigetelését nejlonfüggöny préseléssel (Minifon?).

Sok filmforgatás helyszíne ez a lépcsőház, ahol egy kis időt is kaptunk sétálgatni.

Pozsonyi út 38.

A „Budai villa hangulatot” próbálta Domány & Hofstätter felidézni, mert a felmérések szerint ezek a lakók legszívesebben Budán laknának, de a munka Pesthez köti őket. Emiatt nagyon sok extrával lehetett találkozni abban a korban. Létrehoztak egy tetőkertet napozóval, sziklakerttel és öltözőkkel. A kilátással sem volt probléma, hiszen itt a Duna, a Szent István park és a Budai hegyek. (Sajnos ezt most nem tudtuk megnézni, de állítólag már nem az eredeti állapotában pompázik.) Két liftet építettek be, amik közül az egyik gyorsabban, a másik lassabban ment, hogy mindenki igényeit kielégítsék.

Mellette áll egy kávéház, ami összenyitható a parkkal, sínen lesüllyeszthető ablakai vannak. A korabeli légkondicionálást Dunai levegővel oldották meg.

Hollán Ernő utca 33.

Az időben kicsit visszafelé haladva lyukadtunk ki az 1937-es tervezésű háznál, mely Ginzler Hermann műve. A 2 világítótest a legnevezetesebb, mert eredetileg mindenhol ilyen volt, csak sok helyen már nem maradtak meg.

Csicseri köz

Mellette egy kis park áll, ahol korábban teniszezhettek, télen jégkorizhattak és főleg pletykálkodhattak. Ilyen utacskákat iktattak be a merev épületek közé.

Tátra utca 23.

Állítólag ez elfogadott Bauhaus kinézetű épületként, de ma már nem annyira tűnik annak, mert elhanyagolták. Sokan kritizálni is szokták, hogy miért tér ki erre a séta, mikor sokkal szebb házak is vannak a városrészben. Maczó Balázs viszont ragaszkodik ennek a megmutatásához. Régi képeket is mutat, hogyan nézett ki fénykorában a lépcsőház.

Farkas Endre és György építették. A padlón egy piros csík fut végig. A lakónévjegyzéket egy bemélyített részben tanulmányozhattuk. A világítótestek viszont már nincsenek a helyükön.

Pozsonyi út 15.

Szőke Imre tervezte 1935-ben, és a legfőbb érdekessége a portásfülke. Ilyen minden épületben van, de ez a legnagyobb. Korábban a lakásokat nem zárták, hanem portás ellenőrizte a belépőket, és a liftet üzemeltette, ami csak lentről felfelé ment. Este 11-kor zárták a kaput, utána már nem illett a portást zavarni, kivéve persze ha honorálták a fáradozását.

 

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménynek nem ez az egyetlen sétája, de ez állítólag sokkal népszerűbb. Maczó Balázs ezt a Bauhaus iránti fokozott érdeklődésnek tulajdonítja. A másik séta a Radnótitól Radnótiig, hasonló szellemben 1000 Ft-ért egy 3 órás helytörténeti sétát kínálnak. Jelentkeztem a július 2-i vezetésre, de annyira kevesen jelentkeztek, hogy érdeklődés hiányában elmaradt. Nagyon remélem, hogy az augusztus 13-it megtartják, és el is tudok rá menni.

Irodalom:

A Bauhaus: egy eszme kibontakozása 1919-1932 In: A modern építészet kritikai története / Kenneth Frampton, [s.n.]: TERC, 2009, 2. kiadás,163-171. o.

Építészetünk a két világháború között In: Magyarország a XX. században. III. kötet. Kultúra, művészet, sport és szórakozás / Kollega Tarsoly István szerk., Szekszárd: Babits Kiadó, 1996-2000 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr753035167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

br17 2014.08.25. 11:16:19

Kis adalék a kandallóba rejtett öntöttvas fűtőtestek történetéhez:
Eredetileg e központi fütéses házak előtereit, és így a lépcsőházaikat is fűtötték. Az 1950-es évek elején ezek a radiátorok a vasgyűjtés áldozatául estek, mert a házakat kezelő IKV luxusnak ítélte ezeknek tereknek a temperálását.
Egyébként szintén az 1950-es években ezekbe a házakba vezették be a Margit-szigeti termálvizet használati melegvízként, és később ugyanezekben a házakban volt először távfűtés is, ekkor leszerelték, és elszállították a kazánokat, ezzel egyidejúleg megszüntették a termálvíz használatát, mert ez lerakódásokat okozott mind a csővezetékekben, mind a fürdőkádakban.
süti beállítások módosítása