Szecessziós képek a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésén

 Ha mostanában a Múzeum körúton sétálunk, a MNM kerítésén érdekes tablókra lehetünk figyelmesek. A képek egytől-egyig szecessziós épületeket mutatnak be. Talán korábban már említettem, hogy ez a stílus / irányzat tapasztalataim szerint az egyik legkedveltebb az emberek körében. Motívumkincsei tulajdonképpen országonként változóak (ezt az elnevezések is mutatják, mivel angolul Modern Style, németül Jugendstil, franciául Art Nouveau stb.), leginkább kacskaringós növényi indák, változatos színek, lekerekített formák jellemzik. Magyarországon gyakran egyesítették népi motívumokkal, több helyen a Zsolnay-gyárhoz köthető kerámiákkal. Ezek a fotótablók Budapest, Brüsszel és Barcelona jellegzetes épületeivel ismertetnek meg bennünket, nagyon impozáns, hívogató formában.

A „vándor-fotókiállítást” Az európai szecesszió nagymesterei címmel illették, de számomra nagyon szimpatikusan nem kérnek érte pénzt, nem befelé csalogatnak; hanem az emberek mindennapjaiba csempészik bele a művészetet. Örömmel láttam, hogy sokan megállnak, és nézegetik ezeket a képeket. Ha sietős a dolgunk, akkor is megakad rajtuk a szemünk, akár egy kis részlet erejéig, vagy megjegyezzük, hogy ide még vissza kell jönnünk.

A bemutatott városokhoz egy-egy fontos név köthető: Barcelonához Antoni Gaudí, Brüsszelhez Victor Horta, Budapesthez pedig Lechner Ödön. Ezektől az alkotóktól 15-15 épület vegyesen áll egymás mellett, nagyban láthatóak a képek, mellettük pedig több nyelven a felirat, hogy az adott emlék pontosan hol található és mikor készült. Azért vándorkiállítás, mert ezek a képek mindhárom városban megtekinthetőek, Barcelonában január 23-tól mostanáig álltak Gaudí egyik épületének, a Sagrada Famíliának oldalában. Magyarországon március 23. és április 30. között tekinthetjük meg őket, kapcsolódva az Európai Uniós soros elnökséghez. Brüsszelbe pedig ez után fogják küldeni a tablókat, ahol május 15-től június 30-ig a Városi Park kerítésén lesznek láthatóak. A kiállítás főkurátora Keserü Katalin, aki kidolgozta a koncepciót, társkurátorai pedig Fina Parés és Francoise Aubry.

Csak remélni tudom, hogy ez jó pedagógiai célzattal is bír, és nem elégednek meg az emberek azzal, hogy látták ezeket a képeket. Hanem feltámad bennük az igény, hogy megnézzék a közelükben lévő műemlékeket. Budapesten a Lechner Ödön nevéhez köthető Iparművészeti Múzeumot, a mai Magyar Államkincstárat (korábban Magyar Királyi Postatakarékpénztár), a Magyar Állami Földtani Intézetet, a Kőbányai Szent László templomot, és a kecskeméti Városházát és így tovább. Vagy persze a vastagabb pénztárcával rendelkezők Brüsszelig és Barcelonáig meg sem állnak. Jaj de szeretnék én is több időt tölteni ezekben a városokban! (Viszont egy szecessziós budapesti várostúra és blogbejegyzés most felmerült bennem...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.