Foursquare az oktatásban?

2010.08.17. 23:20

 Nagyon megszerettem a Foursquare nevű "helyfüggő szolgáltatást" (= location based services, a 4sq-n kívül még pl. Gowallabrightkite), amelyen mindig be lehet jelölni („Check in”), hogy éppen hol járok az országban. Benne van a legtöbb népszerű üzlet, tér, metrómegállók, vasútállomás stb. Ha véletlen mégsincs még benne, ahol éppen járok, akkor azt én is beírhatom. Ezen kívül bármelyikhez adhatunk tippeket, hogy ha később valaki kíváncsi lenne, akkor utánanézhet, hogy mire számítson (pl. próbáljátok ki a habos-islert a szolnoki Marcipán cukrászdában; xy helyen gorombák a pincérek). A játék része, hogy minden „csekkolásért” pontot kapunk, és ha mi voltunk adott helyen a legtöbbet az elmúlt 3 hónapban, akkor mi leszünk a polgármesterek (mayor), illetve szerezhetünk kitünteséket (badge) pl. „local” ha egy héten háromszor bejelentkeztünk ugyanoda.

És mint általában a közösségi alkalmazásokon, bejelölhetjük ismerőseinket vagy az ismeretleneket, akiknek az útját követni szeretnénk és ők ezt visszaigazolják. (Egyre több helyről olvasom a hírt, hogy valószínűleg a Facebook együtt fog működni a Foursquare-rel.) Csekkoláskor üzeneteket is írhatunk, hogy épp mit csináltunk ott. Persze megint felmerül az adatvédelem kérdése, hogy mostanában sokkal kitárulkozóbbak vagyunk interneten. Nem kell már ide magánnyomozó, ha valaki követni szeretné az utunkat! 

 

Azért szeretem ezt az alkalmazást – azon kívül, hogy láthatom mit csinálnak éppen ismerőseim –, hogy a magam lépéseit is nyomon tudom követni. Imádok utazni, országon kívül-belül, Budapesten bárhová, és feljegyzéseket írhatok magamnak minderről. Egyszerűbb, mint amikor anno a naplómat kellett bogarásznom, hogy mit csináltam valamelyik nap. Ez is szinte mániává tud válni, hogy mindent dokumentáljunk (ezzel együtt nyílt terepet adva az utánunk kutatóknak). De az is előfordulhat, hogy egy-egy követőm miattam kap kedvet valamelyik városhoz, kiállításhoz vagy vendéglőhöz.

 

 Na de hogy lehetne ezt alkalmazni az oktatásban? Művészettörténész énem már találgat. Tegyük fel, (tudom-tudom, digitális írástudatlanság, digitális szakadék, de csak tegyük fel), hogy az osztályban van min. 6 mobilnettel rendelkező okostelefon, és a diákokat csoportokba osztjuk, úgy, hogy egy-egy mobil mindenhová jusson. A csoportok regisztrálnak egy-egy nevet Foursquare-n, és elkezdik követni egymást, így mindenki tudni fogja, éppen hol jár a másik, és miket látott már, ez pedig ösztönzően hathat.

 

Akkor már egyáltalán nem az a szituáció, hogy egy totót a kezükbe nyomunk egy kiállításon, (bár azt is lehet ezzel párhuzamosan), hanem elküldhetjük őket a város egy-egy kerületébe felfedezni azt, vagy osztálykiránduláson az adott városban széjjelnézni. Az a feladatuk, hogy minél több nevezetességet megtekintsenek, és tippeket írjanak hozzá. Felfedezhetik azokat is, amelyeket a Foursquare-n már korábban beírt valaki, vagy újakat is találhatnak. Ez utóbbi nehezebb, mivel a megtaláláson kívül érdeklődniük kell az épület/tér nevéről, a pontos utcáról és házszámról. A telefonokon manapság már elég jó minőségű kamera is van, ezzel könnyen dokumentálhatják a helyeket.

 

 A lényeg természetesen az, hogy minél jobban megismerjék az adott várost vagy kisebb léptékben kerületet. Ebbe beletartozhat a híres terek, nevezetes utcák (ezeken belül pl. a tippekként megírt szobrok és szép/megjegyzendő épületek), múzeumok, galériák, könyvtárak, hidak stb. feltérképezése. És hogy mi a jutalom? Közösen megnézzük a csapatok által készített fényképeket, listázhatjuk, hogy ki milyen helyeken járt (itt csak a művészeti szempontból értékes számít), és persze a csapatok levonhatják a következtetést, hogy ki lett a legjobb, és ki kapjon dicséretet – de hát ugye itt elvileg ez csak jelképesen számít.

 

A másik ötletemnél kisebb szerepet kap maga a Foursquare, de része lehet: Brüsszelben játszottam olyat, hogy az egyes nevezetességek mellé szervezőket állítottak, akiknél különböző feladatokat kellett csinálni, pl. kvíz kitöltése, koktél felismerése, puzzle. (Gondolom, ehhez hasonlít a Budapest hunting, amit egyetemünk minden félév elején szervez az akkor érkező külföldieknek.) Ilyen jellgű játékoknál is könnyedén nyomon követhetik a csapatok az állomásokat, hogy hol jártak eddig, és hová kell még elmenniük.

 

 Ha pedig mindenkinél lenne okostelefon a diákok közül (jójó, messzire mentem), akkor adhatnánk ki előre összeírt listákat is a nevezetességekről, és a csapatok tagjai feloszthatnák egymás közt, hogy kik merre menjenek (hol csekkoljanak be, hol fotózzanak, hol írjanak tippet). Persze a korábban vázolt módon is oszthatunk ki listát, és megnézzük, ki hány helyre jutott el, de akkor elmarad a felfedezés öröme. És a megnézett emlékek mennyisége inkább ne menjen a befogadóképesség határai fölé, mert akkor alig érünk vele valamit (akárcsak a hosszú múzeumi tárlatokon, pihenés nélküli városnézésen stb.).

 

Hogy ilyeneket lehetne telefon nélkül, papíron is játszani? Igen. (Hogy e-mailek helyett is lehetne postai úton levelezni? Igen.) Hogy ez csak utópia? Igen, de szerintem egész jól hangzik.

 

Tippek a Foursquare egyetemi használatára (angolul):

http://sociallearninglab.com/2010/07/06/10-ways-to-use-foursquare-in-educational-marketing/

http://blog.inigral.com/7-ways-colleges-can-use-foursquare/

http://doteduguru.com/id5026-foursquare-what-does-it-mean-to-university.html

 

A bejegyzés trackback címe:

http://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr762229621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SpockCooper · http://spockcooper.blog.hu 2010.10.31. 14:13:56

Szia! Jöttem twitterről.
Nekem is megmozgatta a fantáziámat ez a szolgáltatás, de most bele fogok kötni az elgondolásodba. Én egy földhözragadt, begyepesedett közgazdásztanonc vagyok. Egy-egy belépő kategóriás okostelefon kb. 50 000Ft áron kapható. Éppen ezért nem várható, hogy gyorsan elterjed a diákság körében. Az, hogy egy oktató céllal készült játéknak ilyen tárgyi feltétele legyen, súlyosan diszkriminálja azokat, akiknek nincs ilyen telefonjuk. Ezeket a játékokat a ma már sokkal inkább elérhető digitális fényképezőgép vagy kamerás telefonnal is lehetne játszani. Könyvjelzőztem a blogot és igyekszem majd jobban megérteni a szolgáltatást.

habosvilla 2010.10.31. 14:25:17

Szia! Direkt ezért hangsúlyoztam a bejegyzésben, hogy utópia. De egyébként meglepődnél az okostelefonok számarányán egy gimis osztályban, mert ez a "menőzés" tárgya (nem tudok most konkrét adatot mondani, de megkérdezem az unokahúgom, akinek szintén az van, sőt, az öccsének is!), nyilván függ az iskola helyétől, típusától is, és hogy melyik osztályban mérjük fel.
Inkább arra próbáltam rávilágítani, hogy céltalan csekkolgatáson kívül (amit egyébként tesznek) a hasznosság és tudás-szerzés szogálatába is lehet állítani az alkalmazást...

SpockCooper · http://spockcooper.blog.hu 2010.10.31. 14:38:52

Elhiszem, hogy az alapvető csekkoláson kívül sok hasznos dolgot is lehet csinálni vele, majd remélem olvashatok róluk a blogodon! Azt is csekkolni fogom.