Ma elkezdtem Szolnok feltérképezését turisztikai szemmel, amit 22 évig nem sikerült. Az egyik családi legenda szerint, mikor az egyik nővéremet megkérdezték az iskolában, mi Szolnok nevezetessége, akkor azt válaszolta: Kecskemét. Ezen persze jót derülünk mindig, de mikor rákérdeztem édesanyámnál, valójában mi Szolnok nevezetessége, azt a választ kaptam, hogy volt korábban itt vár, de ma már csak a töredéke maradt (mint ahogy Kaposváron is hiába kerestük a várat), és vannak szobrok is. Sokan pedig a szocreál irányzathoz kötik a várost, például 24 emeletes lakóházai miatt, de ezt ezentúl cáfolom, és nem csak az új polgármester miatt, aki sétáló utcát alakított ki az egyik legforgalmasabb útból, amelynek közepén most egy szökőkútban fürdőruhában pancsolnak a gyerekek.

Először ellátogattunk a Repülőmúzeumba, sajnos zárás előtt pár perccel érkeztünk, mivel a hely hétközben csak 15-ig van nyitva, viszont ingyenesen bejárható. A rengeteg kiállított repülő és helikopter engem is lenyűgözött, pedig jártam én már repülőnapon és Ferihegy „backstage”-ében is, amúgy meg nem nagyon kötnek le a technikai dolgok. Kiállítottak itt katapult ülést is, és külön sátorban roncsokat. Egy-két repülő belsejébe létra segítségével be lehet menni, a honlap szerint vannak kijelölt alkalmak, mikor ezeket bemutatják.

Ezután következett a főtér, vagyis a Kossuth Lajos tér a Városházával, előtte a földből kilövellő sok vízsugárral, amit egyesek strandnak tekintenek. A fura szökőkutat két modern szobor zár közre, amelyek közvetlenségükkel nagy hatást keltenek, és mindenkit arra ingerelnek, hogy fotózkodjanak velük. A teret övezi a Verseghy Ferenc Városi Könyvtár, amit nagyon szerettem volna bejárni, de sajnos augusztus 22-ig zárva tart, úgyhogy ide még vissza kell térnem később. Mellette áll a Damjanich János Múzeum, ahová be is mentünk, méghozzá annak mind a négy kiállítására.

Először a hozzám közel álló képtárral kezdtük a sétát, ahol sok remek festmény található, többek közt a Szolnoki Művésztelep alkotóitól, mint például Zombory Lajos, Fényes Adolf, Pólya Tibor, Bihari Sándor, Kernstock Károly stb. Kénytelen vagyok néhány megjegyzést fűzni a kiállításhoz, mert múzeológiai szempontból sok minden kifogásolható. Valószínűleg a problémák anyagi okokra visszavezethetők, amelyekért nem feltétlen (vagyis nem mindenért) a múzeum dolgozói hibásak. A festmények melletti cédulákon csak a készítő és a cím szerepelt (néhánynál, hogy a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona), de az évszám, technika, képméret és a háttérinformációk mindenhonnan hiányoznak. A festőkről is lehetne legalább életrajzot közölni, de kiírásokkal csak elvétve találkoztam, a Szolnoki Művésztelep alkotóinak nevét is csak egy fecni hirdette, az is lehetetlen helyen. A termeknél semmi rendszert nem tapasztaltam, de persze nem zárom ki, hogy esetleg tévedek, nem voltak csoportosítva sem téma (pl. tájkép, portré), sem idő (?, ezt nem tudhatom, mivel nem voltak évszámok), sem festő szerint. Ehhez képest eltörpül a nem egységes keretezés, és a megvilágítás hibái, a falak repedéseiről nem is beszélve. Műemlékvédelem jelét nem tapasztaltam, az unokaöcséim is felváltva nyúlkáltak a képkeretekhez, kis szobrokhoz... Figyeljünk ennél jobban oda festőink munkáira!

Az időszaki kiállításon ezúttal Mátyás József képei voltak megtekinthetők. Még nem hallottam a festőről, de a képei hatásosak, jellegzetesek. A Néprajzi Kiállításon 

szobabelsők, földművelési eszközök stb. vannak kiállítva, itt már több felirattal, még angol nyelvűekkel is (néhol feltűnőbb helyen van, mint a magyarok). A Történeti Kiállítás mindössze egy terem, de nagyon hangulatos, egy lakást és egy utcarészletet rendeztek be, de hogy milyen kor stílusában és milyen osztály ízlése szerint (polgári?), az nem derült ki számomra. A legtöbb pénzt és ötletet talán a Régészeti Kiállításra szánták, ahogy az installáció mutatta. A Középső kőkortól vannak kiállítva tárgyak „Zolnock középkori váráig”, több makettel, amikért eleve odavagyok.

Levezetésképp Tisza-parti fagyizás következett, pillantás a Szigligeti Színházra és a Marx Park (ma is így hívják?) béka-vízköpőire. Sajnos több dolog, a könyvtár mellett a Szolnoki Művésztelep és a zsinagógában berendezett Szolnoki Galéria is egy másik alkalomra marad. De nem baj, jövök még ide úgyis!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://habosvilla.blog.hu/api/trackback/id/tr221278654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása